A cikk írója volt vállalati ügyfelem, ki januárban elveszítette állását. Tapasztalatait szeretné megosztani az álláskeresés hullámvölgyeiről, kihívásairól.
Aki elveszíti a munkáját, vagy úgy kényszerül munkahelye elhagyására, hogy nem talált még állást, tudja, milyen érzés munkanélkülinek lenni. Vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben viselik ezt az időszakot. A többség nehezebben. Ennek az időszaknak ugyanis rengeteg buktatója van – és pszichológiának külön szakirodalma arról, hogyan viseli meg személyiségünket ez a folyamat. Ez a cikk azoknak szól, akik már kétségbeestek, vagy már-már feladni készülnek a reményt, hogy valaha is elhelyezkednek.
Amikor elveszítjük az állásunkat, nehéz helyzetbe kerülünk, nem csak azért, mert anyagi szempontból inog meg életünk, hanem azért is, mert ezernyi más nehézség üti fel a fejét. Ebben a helyzetben a legrosszabb pedig a bizonytalanság: a mai gazdaságban pedig a kilátástalanság, ami még ehhez hozzájárul. A munkaerőpiaci statisztikák, elemzések és a gyakorlat azt mutatják, hogy legalább hat hónap szükséges az elhelyezkedéshez. Ez rengeteg idő, ami felőrli idegeinket, főleg, ha csupa kudarc ér bennünket. Hiszen alig van állás, amire jelentkezhetnénk; ha jelentkezünk is, hosszú hetek telhetnek el, mire választ kapunk, és esetleg behívnak egy interjúra; sorban jönnek az elutasító válaszok; az esetek többségében pedig még válaszra sem méltatják pályázatunkat. Ez idővel felőrli idegeinket, és minden motivációnkat elveszítjük, ami rányomja bélyegét mindennapunkra, és ezáltal egyre kevésbé tudjuk magunkat eladni a munkaerőpiacon – ördögi kör.
Mit lehet tenni, hogy kilépjünk belőle? Először is tudatosítani kell magunkban, hogy a helyzetünk nem egyedi, és rajtunk kívül sok millió ember éli át. Meg kell értenünk, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Egy helyzet, amibe bárki, bármikor, korától és pozíciójától függetlenül kerülhet. Ha pedig teszünk érte, ki tudunk kerülni belőle. Másrészt pedig motiválni kell önmagunkat, hogy elérjük célunkat. Ehhez pedig nemcsak nyugodt és higgadt gondolkodás, hanem erős akarat, és rengeteg türelem szükséges.
1. Először is meg kell birkózni az előítéletekkel. A szégyenérzet, ami a munkanélküliséghez párosul, magát a sikeres elhelyezkedés esélyeit csökkenti – mégpedig nagymértékben. Ma, Magyarországon a munkanélküli egyenlő a vesztessel – annak ellenére, hogy mindenki tudja, milyen nagy volumenű leépítések történtek az elmúlt években. Még mindig az a tévhit kering az emberek körében, hogy ha valaki munkanélküli, biztosan elrontott valamit, és bizonyára nem ok nélkül küldték el. Álláskeresésünk során pedig ezzel az előítélettel kell szembenéznünk, úton-útfélen. Ez egy társadalmi probléma, amin nem fogunk tudni egy személyben változtatni. Viszont ha felismerjük ezt a tényt, akkor meg fogjuk érteni, hogy nem szabad magunkra vesztesként tekinteni, hanem igen is, kapcsolatrendszerünket felhasználva, minden követ megmozgatva le kell rövidítenünk ezt az átmeneti időszakot. Ne szégyelljük tehát!
2. Megerősíteni akaratunkat. Nem elég kívánni valamit, tenni is kell érte, tehát akarni kell. A saját hozzáállásunk a döntő a tekintetben, mit kezdünk az életünkkel. El kell tudnunk képzelni, mit akarunk elérni, és konkrét – reális – célokat kell kitűznünk magunk elé. Ez sokszor nagyon nehéz, főleg egy érzelmileg kiélezett szituációban. Ezért nagyon fontos, hogy átgondoljuk az élethelyzetünket; végiggondoljuk, mit és miért akarunk elérni. Ha le tudjuk írni, mit akarunk, és tudjuk rendezni a gondolataikat, pályázatainkat is hatékonyabban fogjuk tudni megírni. Ha nem tesszük fel ezeket a kérdéseket, válaszokat sem fogunk találni: ha nem tudjuk mit akarunk, nem is fogjuk tudni, hogyan érjük el. Így pedig nagyon rögös út elé nézünk álláskeresés tekintetében, mert nem fogjuk tudni befolyásolni az eseményeket, csak sodródunk az árral, a puszta szerencsére bízva magunkat.
3. Fókuszálni és kitartani, rengeteg türelemmel. Amivel sokat foglalkozunk, amibe időt fektetünk, amit életünk fókuszába helyezünk, nőni és gyarapodni fog. Amit elhanyagolunk, amivel nem törődünk, elsatnyul és tönkremegy. Így van ez az álláskereséssel is: ha valóban energiát fektetünk az álláskeresésbe, előbb-utóbb sikerrel fogunk járni. A kérdés csak az, hogy előbb vagy utóbb? Az eltelt idő hosszúsága rengeteg tényezőn múlik, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Ezért fontos a kitartás: az erőfeszítéseket idővel mindig eredmények követik, és jó, ha tudjuk, hogy ezek bizony néha késleltetve érkeznek. Ezért nem szabad feladni: aki korán feladja, elveszi magától a lehetőséget arra, hogy learassa munkája gyümölcsét.
4. Kikapcsolódás és emberi kapcsolatok ápolása. A munkanélküliség nem egy vidám állapot, ilyenkor sokan bezárkóznak – vagy azért, mert szégyellik a helyzetüket, vagy azért, mert annyira elkeserednek, hogy nincs is kedvük emberek közé menni. Ez egy nagy hiba, mert egyrészt sok lehetőségtől elvághatjuk magunkat – hiszen sosem tudhatjuk, mikor, ki tud éppen segíteni, akár csak egy információval is – másrészt szociális hálónk elhanyagolásával még eggyel lejjebb taszítjuk magunkat a kilátástalanságba. Ezért nagyon fontos, hogy szabadidőnket azokkal töltsük el, akiket szeretünk, kapcsolódjunk ki, mozduljunk ki otthonról. Biztosan van rengeteg olyan dolog, amire nem volt eddig időnk: hobbik, szórakozás, baráti összejövetelek. Használjuk ki az időnket! A jó lelkiállapot eléréséhez elengedhetetlen, hogy kikapcsolódjunk. Merítsünk erőt környezetünkből, pozitív élményekből!
Összegzésül: az életben nincsenek csak vesztesek és csak nyertesek. Saját életünkben is megkülönböztethetünk hullámhegyeket és hullámvölgyeket. Ha megértjük, hogy az álláskeresés elsősorban rajtunk múlik, és ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy kikerüljünk a hullámvölgyből, ki is fogunk. Meg kell őrizni az optimizmusunkat, akkor is, ha a helyzet elkeserítőnek tűnik, mert sosem tudhatjuk, mi jót tartogat számunkra a következő nap. Határozottan kell haladnunk céljaink felé, hinni kell bennük, és nem szabad feladni!
A cikk írója 1 nappal a szöveg átadását követően állást kapott HR Igazgatói pozícióban. Érdemes tehát megfogadni a tanácsait!!!!!
