Előző bejegyzésem kommentjei között is többször előjött a téma, mely szerint a "protekció" nagyon fontos az álláskeresésben. Ezt a témát szeretném körbejárni és saját meglátásaimat megosztani Veletek.

Mi is az a protekció?

A múlt rendszer nem piaci alapon működő gazdaságában az emberek jelentős része ismeretségi alapokon jutott álláshoz. A gazdaság nem piaci igényeket elégített ki, így teljesen mindegy volt, hogy a cégnél dolgozó emberek közepes képességűek vagy kiválóak.

A versenyhelyzetben viszont a cégek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a legjobb képességű szakemberekkel dolgozzanak. Minél alaposabb a tudása, szerteágazóbb a tapasztalata valakinek, minél jobban ismeri a piacot, minél több kapcsolata van, annál értékesebb és annál nagyobb eséllyel jut álláshoz.

Egyes piacok, mint pl. az állami cégek, önkormányzati és politikai állások nem piaci alapon működnek. Sokkal több szál mozgatja ezeket, mintsem egy kívülálló számára átlátható lenne.

Így, ebben a bejegyzésben a tiszta versenyhelyzet piacáról szeretnék beszélni.

Protekció=Kapcsolat? Azaz a NETWORK

Nevezzük inkább kapcsolatnak, a protekció egy kissé pejoratív megnevezés. Régen a protekció ugyanis a teljesítményt nélkülöző előnyhöz juttatást jelentette- akinek volt protekciója, akár képességek és tudás nélkül is boldogulhatott. Ez a helyzet mára megváltozott. Azonban a kapcsolatok fontossága megmaradt, hiszen egy ember sem létezhet csak egymaga egy társadalomban- már az is kapcsolat, ha a sarki zöldséges egy átlagos köszönés helyett hozzá teszi, hogy "remélem, jól van a férje"- ez azt jelzi, hogy többet tud rólunk, s már ez is előny.

S a kapcsolatok léteznek, a kapcsolatok erőt és hatalmat adnak. A kapcsolati tőke plusz előnyhöz, információhoz juttat, minél több kapcsolati háló tagjai vagyunk, annál több szálat tudunk mozgatni, ha valamire szükségünk van- legyen szó üzletről, álláskeresésről vagy civil problémákról. A kapcsolatépítés jelentőségét sokan hajlamosak elhanyagolni.

A személytelen kapcsolatok nem biztosítanak előnyt másokkal szemben, álláskeresés esetében csak egy vagyunk a többezer közül.

A kapcsolati háló, azaz network építése legyen életünk része- a munkahelyen, az iskolában, a barátok esetében. Sokszor egy munkavállalót az különbözteti meg a többiektől, hogy képes jó kapcsolatot ápolni munkatársaival és képes azokat hosszú távon fenntartani. Felismeri a személyesség erejét. A kapcsolatok közös érdeken alapuló szövetségek- olyan nincs, hogy valaki csak segítséget kap és soha nem ad. Ezt már a Keresztapa c. filmben is megtanulhattuk.

A kapcsolatok építését érdek nélkül érdemes végezni. Ez egy attitűd, egy hosszútávú befektetés és ne akarjunk egy hónap múlva már aratni. Ráadásul nem biztos, hogy szükség esetén a  segítség onnan jön, ahonnan várnánk. Ha csupán azért találkozunk, kávézunk, dumálgatunk valakivel, mert szeretnénk tőle valamit, a másik megérzi és a kapcsolatnak már vége is.

Alapelvként: próbáljunk minél több mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, kezdve az iskolapaddal. Mindenki járt iskolába, mindenkinek voltak osztálytársai- ezek az egyik legszorosabb kapcsolatok még középkorúaknál is. Ápoljuk ezeket a kapcsolatokat - szerencsére az internetes közösségi portálok ezt leegyszerűsítik. A kapcsolatépítés sok időt, türelmet igénylő feladat, itt is igaz: nincs ingyenebéd!

Létezik egyáltalán protekció az álláskeresésben?

Igen, létezik. Itt is működnek a kapcsolatok, de a szó pozitív értelmében.

• Egyes felmérések szerint az állások háromnegyede úgy töltődik be, hogy nincs meghirdetve és nem használják a fejvadász szolgáltatásait. Ezek a kapcsolatokról szólnak: volt kollegákból, a piacon ismert és elismert szakemberek kínálatából könnyen betelnek az állások. Fejvadászként mi csak a maradék kb. 25% bizonyos %-án dolgozhattunk, miután a cégek megmozgatták a kapcsolati hálójukat, működésbe hozták az ajánlási rendszert, saját maguk kerestek- de még mindig nincs meg a jelölt.
• Ha több egyforma tudású versenyző van, akkor egy ismerős plusz előnyt adhat- bejuthatunk egy interjúra, vagy plusz információt kaphatunk ismerősünk által- de ott már rajtunk a sor, hogy bizonyítsunk! S ha felvesznek, nem biztos, hogy azért vettek fel, mert mi  jobbak vagyunk a többi pályázónál, hanem azért, mert van bizalom. Egy álláspályázó személye összetett és a teljesítménye előre nem megjósolható, így ha valakiről tudják, hogy megbízható és szorgalmas, akkor hajlamosak a biztos jót választani a bizonytalan jó -val szemben.A kapcsolatok a bizalomról szólnak: ismerlek, tudom milyen ember vagy és tudom azt is, hogy mire számíthatok az esetedben.
• A versenyszférában nem szívesen vesznek fel olyan embert felelős munkahelyre, aki nem ért a munkához, képtelen ellátni a feladatot, csupán azért, mert valakinek a valakije. A vezetőkön erős a nyomás, teljesíteni kell- nem engedheti meg egy vezető sem magának, hogy gyengébb kollega legyen a csapatban, mert az a többieket is visszahúzza. Egy csapat akkor jó,ha mindenki egyformán húz. Egy kilógó munkatárs már fel is boríthatja a csapatszellemet. Felelős vezetők jól tudják, hogy egy rosszul teljesítő kollega felvétele nemcsak demoralizálja a csapatot, hanem pluszmunkát hárít a többikre, vagy akár saját magára. Ezt senki sem vállalja hosszú távon.
  A kapcsolatnak csak akkor van jelentősége, ha x számú, teljesen egyforma képességű és tapasztalatú jelölt közül kell valakit választani- így ha van vkinek ismeretsége, már segítség. De ha rosszabb a többinél, teljesen esélytelen.
• Ha valaki ajánl bennünket, akkor az már azt jelzi, hogy bizalma van irányunkban. Ezt a bizalmat meg kell hálálni és szolgálni kell. Az ajánló ugyanis rizikót is vállal az ajánlással- és csak reméli, hogy jól teljesítünk majd és nem hozunk rá szégyent.
• Pályakezdők, gyakornokok esetében kisebb a rizikó és alacsonyabb az elvárás is. Emellett elvileg több a lehetőség is. Ezeken a szinteken tehát valamivel gyakoribb az ajánlás.

Összességében azt gondolom, hogy nem szabad elhanyagolni a kapcsolatok erejét. Érdemes felismerni a jelentőségét és tenni azért, hogy nekünk is legyenek akár készpénzre váltható kapcsolataink- de ez sok munkába, törődésbe kerül a mi oldalunkról is- s nem biztos, hogy minden befektetés megtérül!

Ugyanakkor: kapcsolatok nélkül, sok szorgalommal is lehet munkához jutni! Mindenre van példa!

Nyitottság és aktív élet: minél több embert ismerünk, annál jobb. Járjunk el rendezvényekre, beszélgessünk minél több emberrel - a lehetőségeinkhez és körülményeinkhez mérten.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egyes vidéki kisvárosokban teljesen mások a lehetőségek. Nem éltem mindenütt, nem tudok konkrét tippeket adni- csak tanácsot arra vonatkozóan, hogy attitűdváltoztatással saját magunkon is segíthetünk. A lehetőségeket mindenkinek magának kell megtalálnia.